Nos, jobb címet nem talátam, frappánsabbat még ugyan nem, hát maradjon így bár én egészen másfajta zenét kedvelek. Szeretnék egy kicsit arrol írni, hogy miként zajlanak azok az utazások, amikor felétek tartunk, a fellépésekre. Egészen pontosan azokról az autókról amelyek tulajdonomat képeztek-képezik, amelyekkel oly sokszor nyakunkba vettük a világot, mentünk velük autópályán és kemény terepen egyaránt (egyszer voltunk egy olyan helyen is ahová mindenki 4x4-es meghajtasú “jeepekkel” jött, rajtunk pedig csodálkoztak, hogy mikent jutottunk ki  oda “családi” autóval).

A Legesgeleső

Ezt a jarművet szedjuk szét a “Ti letörtétek a tükrünköt”-ben. Ez egy hirtelen jött ötlet volt, ugyanis felujítás előtt állt a gép (amely most is folyamatban van), így az jutott eszünkbe, hogy miért is ne használjuk ki a lehetőséget es “törjuk szét”. Egy idős bácsitól vettem 150 dollárért, tyúkok laktak benne, tengelyig a földben csücsült, nekem pedig  “álmaim” voltak, hogy felujítom és majd lesz egy csillogó, vetereánkorú járművem. Az álomból rémálom lett, ugyanis néhany olyan “szakértő” keze alá került a gép, akik vagy elfuserálták a dolgot, vagy csak egyszerűen eltűntek a pénzemmel.  Aztán Hál’Istennek jöttek a fellépések, és gyarapodott a félretett pénz is, úgyhogy mégiscsak megcsinálom-befejezem a közeljövőben a felújítását. Sokat nem jártunk vele fellépni, azt hiszem csak egyszer mentünk  éppen egy VW Bogár tálakozóra. Szóval, kb. nevezzük így: ”Székelylendes fellépés futásteljesítmény (SZFF) “ kb 210 km.

A Legelső.

Nos, ez volt első mükodőképes autóm, már ameddig működött, mert folyton valami baja volt. Nem volt fűtése, itt pedig igazán komoly a tél, így olyan téli cuccban kellett vezessék, hogy akár a Csomolungmát is megmászhattam volna benne,azaz:  jéger alsó, második jéger alsó, bőrgatya, két db. pulóver, s “füsskabát”, bélelt kesztyű, illeteve egy olyan téli sapka amilyen a vadászoknak van, vagy azoknak a mesterlövészeknek, akik mínusz 40 fokban fekszenek a célpontra várva a csontáfagyott tajgán. Sokszor állt meg, csak úgy, maradtam az úton vele, toltam be idegen emberek udvarába, mert éppen nem tudtam eldönteni, hogy mi a baja (kesőbb derült ki, hogy a “delkó-kápák”, magyarul gyujtáselosztó fedél volt a ludas). Talán ez az autó tudta velem végérvényesen megutáltani az autószerelést, hogy bütyköljek vele, hogy kívancsi legyek mi miért működik benne, stb. Leadtam ócskavasnak, aztán később azért rimánkodtam, hogy véletlenül se legyen belőle autóalkatrész, nehogy “visszatérjen” . SZFF: kb 1200 km. SZFF=Székelylendes fellépés futásteljesítmény

Az Első

Főleg Magyarországon cikiznek érte,  mert nincs benne légkondi, mivel csak “egyötös”  turbódízel, és olyat is mondtak rá, hogy ez számunkra imidzsromboló.  Valában  130 - al süvöltunk az M3-on, (elektromos) ablakok tövig le, levegőkeringető maximális fokozaton, a levegő pedig csak áll az autóban. Olyan erősen probálunk lélegezni Zsolttal mint egy ” Rakéta” porszívó , de lassan belátjuk, hogy itt kint “Magyarba” ilyen és kész, őgyhogy tényleg elmenne benne a légkondi. Aztán egy “okos” tv-s , egy nagyon híres kereskedelmi  tv-tól megkérdezte, hogy mi azért veszünk ilyen autót, mert ez számunkra néphagyomány? Őszintén nem tudom,  gyakran emlékszem arra vissza, amikor a szüleimmel mentünk a tengerre az 1300-al. Apám eszelősként mindenkit leelőzött, mi pedig karikás szemekkel (mivel hajnali 4-kor indultunk általában) vártuk, hogy végre meglassuk a Nagy Vizet.  Az új “Dácsiával”, ketten Zsolttal körülbelül  háromszor kerültük meg  a Földet,úgy elméletben, es ma is prímán suhan.
Bukaresti rendszáma van, mivel lizingre vettem, így sokszor néznek “nem –magyarnak”  vele, hagynak előzni (“Mennyen a bukoresti álattya”), néha kötekedni akarnak a garatra alaposan felöntött ifjú legények a “bukorestivel’ , amikor a színpadot közelítem meg vele egy-egy rendezvényen. Az itthoni nagyvárosokban csupa előny a “B”-s rendszám, nem dudálnak le, igaz azonban, hogy elég gyakran akadnak olyanok akik pusztán büszkeségből meg akarnak alázni, le akarnak tiporni a “Nem Dácsiájukkal”. Ezek az ipsék csak egy dolgot felejtenek el, hogy a haladás lényege nemcsak a puszta lóerő, hanem azt is tudni kell, hogy mikor fékezel.
  Egyszer őrületbe kergettem hazafele a hegyi szerpentineken egy “izomautóst “, aki egyenesekben otthagyott, de a kanyarokban számára hihetetlen módon mindig utolértem.  Egyszer véletlenül átjárón megelőztem egy szakadt  mentőt , amelyben deszkákat szállítottak. Majdnem a jogsimba került (jogosan),  aztán megkérdezte a román rendőr, hogy mivel foglakozom, mennyit keresek. Megmondtam neki a színigazat, ő pedig röhögött, majd “kegyelemből” azt találta ki, hogy nem az előzésért büntet meg, hanem azért mert nem volt rajtam a biztonsági öv. Elfogadtam, majd kicsatoltam a biztonsági övemet és aláírtam a “procsesz verbált” (jegyzőkönyvet). SZFF., kb 127800km.

KOZMA ATTILA